1. Fejezet - Egy éjszaka eredménye

Ezúttal én Amanda hoztam a frisst! Köszönjük a különböző kommenteket a bevezető részhez :) Remélem tetszeni fog az 1. fej!

Magányos Vámpír / 1. Fejezet

Egy éjszaka eredménye! 

* Bella Szemszöge *

Mikor reggel felébredtem nem nagyon emlékeztem semmire. Az agyam egy része azt súgta, hogy minden rendben volt, de a másik fele kételkedett. Hisz mi baj lehetne?! Elmosolyodtam, és megfordultam az ágyon. Nem kis meglepetésemre már senki sem feküdt mellettem. Végig néztem a matracon, hogy talán én rontottam el valamit, de minden rendben volt. Akkor hol van Edward? Kezdtem bepánikolni. Mégiscsak gond volt velem? Felültem, és belebújtam a kis rózsaszín mamuszomba amit még Alice pakolt be nekem, hogy fel ne fázzak. Elindultam ki a szobából, és egészen a konyháig mentem, de lefagytam a meglepetéstől. Edward állt a konyha pult mögött. Egy kék köntös, és egy sárga virágos kötény volt rajta. Semmi más. Úgy nézett ki, mint egy bohóc ebben a szerelésben, de nekem még így is tetszett... Egyszerűen nem bírtam ki nevetés nélkül. Ahogy meghallotta a kuncogásom, megfordult. 

- Hát, mi olyan nevetséges Mrs. Cullen? - kérdezte, de úgy láttam nem vár rá választ, mert a másik percben már ott állt mögöttem, és a karjait körbe fonta a derekamon. Megfordultam, és a szemébe néztem.

- Mégis mit csinálsz? - kérdeztem a tűzhelyre biccentve. Hitetlenül meredtem rá a választ várva.

- Csak reggelit készítettem! - jelentette ki huncut vigyorral az arcán, és a második pillanatba már az asztalon volt a rántotta. Más varázslatnak gondolná ezt az egészet, de én már megszoktam. Mégsem tetszett ez a felhajtás. Az emberi életem minden percét vele tölteni, és semmi mást nem tenni! Ez volt a mottóm a nászútra, de úgy láttam csak nekem. Arc kifejezésem láttán kicsit meglepődött.

- Most mi a baj Bella? - kérdezte komoran

- Semmi.. csak nem akarom felesleges dolgokra pazarolni az időt! - vágtam rá az igazat. Ha már nem tud olvasni a gondolataimba legalább őszinte vagyok hozzá. Úgy láttam számított erre a válaszra, de mégse esett jól neki. 

- Figyelj Bella! - szólított, és közben az asztal lapját bámulta. - Enned kell! Rengeteg időnk van még minden másra. Attól, hogy nekem nem szükséges a táplálék még gondoskodhatok a tiédről. - folytatta oktatva. Nyeltem egyet. Igaza van, de ez akkor sem igazságos. Az egyetlen dolog ami megnyugtatott, hogy hamarosan nekem sem lesz szükségem a táplálékra ilyen szempontból. Kicsit szégyenkezve leültem az egyik székre, és magamhoz húztam a tányért. Edward leült mellém, és figyelte minden mozdulatomat. Kicsit zavart, de felkanalaztam egy adagot, és megettem. 

Fél óra múlva még mindig itt tartottunk. Nem mertem felkelni az asztaltól, mert attól féltem, hogy neheztelni fog rám, ezért erőltetetten  nyeltem le  a falatokat. Mikor már az utolsó kanállal emeltem a számhoz, hirtelen egy nagy nyomást éreztem a gyomromba, mintha valaki rajtam próbálta volna ki a legújabb boksz mozdulatát. Ösztönösen a hasamhoz kaptam a kezem, és a kanalat visszaejtettem a tányérra. Edward felállt, és odahajolt hozzám. 

- Bella! Drágám! - szólongatott bepánikolva. Még mindig szörnyen görcsölt a hasam, és egyre jobban, és jobban éreztem a fájdalmas lüktetést a fejemben is. Szuper! Nekem is pont most kell lebetegedni a nászúton. Életem talán egyik legjobb hetén.

- Nincs semmi baj! Edward, nyugodj meg! - nyugtattam elhalt hangon - Most ha megbocsájtasz. - felálltam a székről, és egyenesen a mosdóba vettem az irányt. Vissza sem mertem nézni Edward arcára. Nem akartam látni, hogy fájdalmat okozok neki. 

Mikor bementem, becsuktam magam mögött az ajtót, és megálltam a tükör előtt. Az arcom akár egy halotté: sápadt, és kifejezéstelen volt. Szemeim karikásak, és beesettek. Testem formásabb, mint két órával ezelőtt. Elszörnyedtem, és leültem a WC lecsukott tetejére. A falat vizsgálgattam, és közben azon agyaltam mi ez a változás? Semmi kézen fogható nem jutott az eszembe. Fogalmam sem volt mi történik velem.

Tessék.. Tessék :D Remélem tetszik :) Várook MINDEN fajta komit! MINDEN drága olvasótól :) Puszii !