3. Fejezet - Harag, és fájdalom

Na megjött a 3. fejezet. Igen gyorsnak kellett lennem ;)Remélem tetszeni fog! ^^

Magányos Vámpír / 3. Fejezet

Harag, és fájdalom!

  
*Bella Szemszöge*

Miután kibeszéltem magamból a szükséges energia mennyiséget, rögtön elnyomott az álom. Ott a tudatalattimban is éreztem a fájdalmat. Sehol sem volt nyugtom. 

1 órával később * 

Egy fékcsikorgásra ébredtem fel nyugtalan pihenésemből... Fejemet a mellettem ülő Edwardra fordítottam, majd a kormánykerékre amit markolt. Hirtelen nem éreztem semmi mást csak a haragot. A haragot amit Edward töltött ki bennem... Azt az érzést éreztem, amit még soha azelőtt Edward iránt..

- Hova megyünk? - böktem ki halkan, de magabiztosan 

- Haza! Carlislenek meg kell vizsgálnia. Bella, ez nem játék! - hadarta, közbe mindvégig az utat figyelte. Éreztem, hogy rám se mer nézni.

Felsóhajtottam.

- Csak elrontottam a gyomromat! - ellenkeztem. 

- Nem! Úgy érzem ez annál komolyabb! - ekkor rám pillantott - Hisz napról, napra változol... Egyre rosszabbul nézel ki..Bella..Drágám! - könyörgött

Szívem összefacsarodott Edward arca láttán, de még mindig nem tudtam felfogni, hogy miattam lett vége a nászútnak.

- Túl jó vagy hozzám..Edward. Maradhatunk volna.. - sóhajtottam fel, és fejemet a másik irányba fordítottam. 

Az út többi egyharmad részét csöndben töltöttük el. Edward merő unalomból, de az utat figyelte, én pedig még mindig az ablakon bámultam kifelé. Szörnyű lüktetést éreztem a gyomromba.. a hasamban. Nem tudtam semmit tenni.. a fájdalom nem enyhült. A hasamhoz szorítottam a kezem. Edward ettől az egy mozdulattól úgy megijedt, hogy csakúgy süvített kétszáznegyvennel át az erdő kis utcácskáján. Két perc sem telt bele, de már azt láttam, hogy valami elsuhan az ajtóm előtt, és az kicsapódik. Ebben a pillanatban a levegőben éreztem magam, és úgy szálltam be az ajtón. Lefeküdtem az ágyra. Tudtam, hogy Edward bármit megtenne értem, mégis fájt, hogy én nem tehetek meg érte semmit. 

- Ez már sok! Bella egyre rosszabbul érzi magát. Folyamatosan lüktet a hasa, és a repülőn vagy tízszer kellett a WC-re kísérnem. Ez így nem mehet tovább.. Vizsgáld meg! - súgta Edward, Carlislenak. Ő bólintott, és már ott is termett mellettem. 

- Bella.. Most azt kérem, hogy maradj nyugodtan. Te leszel az első.. - itt megakadt, és a falat támasztó Edwardra pillantott - illetve a második.. aki megtudja a baj okát.

Bólintottam. Ekkor Carlisle elkezdte a vizsgálatot. Még mindig lüktetést éreztem, de próbáltam nem rá gondolni. Nos, ez nem sokat segített. Ez nem egy fogfájás volt, amikor csak ki kell húzni a fogat. Ez valami más volt. Éreztem minden porcikámban, ezt az érzést. 

Fél órával később *

Carlisle aláhagyott a vizsgálatnak. Rögtön abban a percben mikor befejezte, egy kecses női kéz rántotta el, és tolta ki a nappaliba, Alice lehetett az. Kintről nem hallottam semmit, csak a susogást, és a meglepett zavarodottság minden egyes jeleit. Legfőképpen Edward volt nyugtalan.. Folyamatosan fel- alá járkál.. lehetetlen volt nem meghallani. Kicsapódott az ajtó egyik szárnya, az újdonsült férjem, és az apja lépett be rajta. Edward megállt az ajtóban, de Carlisle odajött hozzám.

- Bella! Szeretnék valami nagyon fontosat közölni veled.. Egy olyasmit ami talán az egész életedet megváltoztatja! - mondta minden szót erősen megnyomva.

Ekkor elöntött a forróság.. Úgy éreztem magam, mint egy sütőben, csak annál is rosszabb volt... nem is tudom, mintha én lennék a tű a széna kazalban... Csak vártam a mondatot amit nem akartam hallani..

Na kíváncsi vagyok hogy tetszett! Remélem izgis lett! Nálam a komihatár még mindig 10 db!! Puszi