Megjöttt!!! :) Hát igen, én sehol sem vagyok Amy-hez képest, de talán túlélitek ezt a fejezetet és várjátok , hogy a profi írjon :D Komihatár legyen most csak 7 (:
Magányos Vámpír / 2. Fejezet
Rosszullét!
* Bella Szemszöge *
Fejemet nekidöntöttem a hideg csempének. Kellemesen jólesett egy kis hideg. Szemeimet lehunytam, de annyira fájtak már, hogy kötelezőnek éreztem felnyitni, mert akkor enyhült a fájdalom. Megpróbáltam szabályosan venni a levegőt, de nem segített. Megint rám jött, a rosszullét. Megfogtam a WC ülőkét és felé hajoltam. Négy órája itt ültem, magamra zárt ajtóval. Edwardot már az őrületbe kergettem, hogy nem nyitottam ki az ajtót.. és nem tudja mi van velem. De képtelen vagyok felállni.
- Bella – mondta. - Engedj már be az isten szerelmére!
- Nem, Edward! Mindjárt kimegyek! Két perc. - próbáltam lenyugtatni.
- Három órával ezelőtt is ezt mondtad! - mondta és tovább dörömbölt az ajtón.
Nem akartam, hogy lássa milyen állapotban vagyok. Nem akartam, hogy miattam is idegeskedjen.
- Edward megtennél nekem egy szívességet? - kértem a szerelmemet.
- Persze, bármit.
Émelyegni kezdtem, és a hányás kerülgetett. Bár nem tudtam kiadni magamból a dolgot mégis a számban éreztem borzalmas ízét.
- Hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdeztem , de már csak egy suhanást hallottam.
Szemem égett, bár tudtam nem vagyok lázas. Próbáltam rendesen odafigyelni a rendszeres levegővételre de hiábavaló volt.
- Kinyitnád az ajtót? Nem tudok bemenni - sóhajtott Edward.
Feltápászkodtam a csempéről és két kézzel megkapaszkodtam a kagyló szélébe. Éreztem, hogy mindjárt összesek, de szükségem volt vízre. Torkomat kaparta a szárazság. Elimbolyogtam az ajtóig, majd elfordítottam a zárat ami nagyot kattant. Még szemrebbenyésnyi időm sem volt és az ajtó kitárult és férjemmel találtam magam szembe.
- Bella! Te borzalmasan nézel ki! - förmedt rám.
Nagyot nyeltem, tudtam, hogy most éppen nem hozom a legjobb formám. Hirtelen szédülni keztem, de egy pillantás alatt Edward ott termett a hátam mögött, hogy megfogjon. Éreztem, hogy pár másodperc után kidobom a taccsot egy-kettőre odarohantam a WC kagylóhoz, és kiengedtem magamból. Borzalmas volt...de még mindig nem tudtam elszabadulni onnan. Szám már bűzlött és a szag is elviselhetetlen volt. Mikor egy kicsit megállt a folyás Edwardra pillantottam. Szemeiben szomorúságott láttam. Odajött hozzám és letérdelt mellém. Kezeit a hátamra rakta. Mikor hozzámért egy pillanatra kirázott a hideg, majd melegség öntött el. Nem tudtam mi történik velem. Mikor jobban voltam Edwardra néztem. A fájdalmat mit a szemeiben láttam borzalmas volt. Megpróbáltam felállni, de lábaim felmondták a szolgálatot. Összecsuklottam, és elterültem a földön.
Pár órával később
A hasam korgására nyitottam ki a szemem. Észrevettem, hogy nem a fürdőben vagyok hanem valami mozgó tárgyon. Felemelkedtem Edward mellkasáról és körbenéztem. Sorba székek voltak lerakva és mindenhol ült valaki. Ránéztem a szerelmemre, aki az ablakon át bámult kifelé.
- Edward! Mit csinálsz? - ordítottam rá, teljes hangerőmmel.
Minden szem rám szegeződött és éreztem , hogy elpirulok. Edward nem válaszolt csak felsóhajtott. Nem akart rám nézni, nem akart az én dühös tekintetemmel találkozni.
Edwardot nekinyomtam a székhez, ami nagyot nyekkent majd arcomat az ablakhoz nyomtam. Felhők. Felhők sorai mentek el mellettünk. Szuper.
- Köszönöm - mondtam és összekulcsoltam kezeimet.
- Bella, tudom, hogy most nagyon....- kezdte , de nem hagytam hogy befejezze.
- Igen, jól tudod! Nagyon utállak! Miért kellet elrontanod a nászutunkat? - kérdeztem dühöngve.
- Bella...
- Nem még nem fejeztem be! Miért kell ezt csináljad Edward?
- Én... .
- Miért kell mindig a legrosszabb pillanatokban cselekedj?
- De...
- Nincs semmi bajom! Miért teszed ezt? Elrontottam a gyomrom! Te egyáltalán nem szeretsz engem? EDWARD!
Teljesen idegileg voltam. Olyat tesznek – kérdezés nélkül – amit nem szeretnék. Miért? Miért kell Edwardnak kérdés nélkül elvinnie arról a helyről? Hátradőltem a székben és próbáltam megnyugtatni magam.
- Nem, Edward! Mindjárt kimegyek! Két perc. - próbáltam lenyugtatni.
- Három órával ezelőtt is ezt mondtad! - mondta és tovább dörömbölt az ajtón.
Nem akartam, hogy lássa milyen állapotban vagyok. Nem akartam, hogy miattam is idegeskedjen.
- Edward megtennél nekem egy szívességet? - kértem a szerelmemet.
- Persze, bármit.
Émelyegni kezdtem, és a hányás kerülgetett. Bár nem tudtam kiadni magamból a dolgot mégis a számban éreztem borzalmas ízét.
- Hoznál nekem egy pohár vizet? - kérdeztem , de már csak egy suhanást hallottam.
Szemem égett, bár tudtam nem vagyok lázas. Próbáltam rendesen odafigyelni a rendszeres levegővételre de hiábavaló volt.
- Kinyitnád az ajtót? Nem tudok bemenni - sóhajtott Edward.
Feltápászkodtam a csempéről és két kézzel megkapaszkodtam a kagyló szélébe. Éreztem, hogy mindjárt összesek, de szükségem volt vízre. Torkomat kaparta a szárazság. Elimbolyogtam az ajtóig, majd elfordítottam a zárat ami nagyot kattant. Még szemrebbenyésnyi időm sem volt és az ajtó kitárult és férjemmel találtam magam szembe.
- Bella! Te borzalmasan nézel ki! - förmedt rám.
Nagyot nyeltem, tudtam, hogy most éppen nem hozom a legjobb formám. Hirtelen szédülni keztem, de egy pillantás alatt Edward ott termett a hátam mögött, hogy megfogjon. Éreztem, hogy pár másodperc után kidobom a taccsot egy-kettőre odarohantam a WC kagylóhoz, és kiengedtem magamból. Borzalmas volt...de még mindig nem tudtam elszabadulni onnan. Szám már bűzlött és a szag is elviselhetetlen volt. Mikor egy kicsit megállt a folyás Edwardra pillantottam. Szemeiben szomorúságott láttam. Odajött hozzám és letérdelt mellém. Kezeit a hátamra rakta. Mikor hozzámért egy pillanatra kirázott a hideg, majd melegség öntött el. Nem tudtam mi történik velem. Mikor jobban voltam Edwardra néztem. A fájdalmat mit a szemeiben láttam borzalmas volt. Megpróbáltam felállni, de lábaim felmondták a szolgálatot. Összecsuklottam, és elterültem a földön.
Pár órával később
A hasam korgására nyitottam ki a szemem. Észrevettem, hogy nem a fürdőben vagyok hanem valami mozgó tárgyon. Felemelkedtem Edward mellkasáról és körbenéztem. Sorba székek voltak lerakva és mindenhol ült valaki. Ránéztem a szerelmemre, aki az ablakon át bámult kifelé.
- Edward! Mit csinálsz? - ordítottam rá, teljes hangerőmmel.
Minden szem rám szegeződött és éreztem , hogy elpirulok. Edward nem válaszolt csak felsóhajtott. Nem akart rám nézni, nem akart az én dühös tekintetemmel találkozni.
Edwardot nekinyomtam a székhez, ami nagyot nyekkent majd arcomat az ablakhoz nyomtam. Felhők. Felhők sorai mentek el mellettünk. Szuper.
- Köszönöm - mondtam és összekulcsoltam kezeimet.
- Bella, tudom, hogy most nagyon....- kezdte , de nem hagytam hogy befejezze.
- Igen, jól tudod! Nagyon utállak! Miért kellet elrontanod a nászutunkat? - kérdeztem dühöngve.
- Bella...
- Nem még nem fejeztem be! Miért kell ezt csináljad Edward?
- Én... .
- Miért kell mindig a legrosszabb pillanatokban cselekedj?
- De...
- Nincs semmi bajom! Miért teszed ezt? Elrontottam a gyomrom! Te egyáltalán nem szeretsz engem? EDWARD!
Teljesen idegileg voltam. Olyat tesznek – kérdezés nélkül – amit nem szeretnék. Miért? Miért kell Edwardnak kérdés nélkül elvinnie arról a helyről? Hátradőltem a székben és próbáltam megnyugtatni magam.
Huh, hát remélem nem volt annyira borzalmas (: 7 komi után friss (:
9 megjegyzés:
Hello! Nekem ez a feji is nagyon tetszett és eggyálltalán nem volt borzamas inkább nagyon is jó! :)Várom a kövit!
Szia!
Nekem nagyon teszett! Nem is volt borzalmas! Nagyon ügyik agyok mindketen! Siessetek!
Puszi: Kate
Sziasztok! Nagyon jó lett <3 Ne hülyéskedj Ally te is fantasztikusan írsz!
Szia!!
Szerintem szuper lett! Nekem tetszett! Ügyik vagytok mind ketten! :D Egyébként mindenki így van vele hogy a saját munkája nem tetszik neki. Én is sokszor vagyok így! :D
Lényeg: Nagyon jó lett, várom a kövit! Hamar hozzátok!
Puszi^^
Halihóó.ez szörnyen j lett <3 Várom már a frisst, de nagyon ám :)Ezer csók!
Sziasztok! Nagyon jó lett a fejezet! Puszi!
jó lett!
Heló!
Nagyon jó lett ez a fejezet!
Siessetek a következővel!
Szia!
Ez non jó lett!
Meg van a határ, úgyhogy kövit!
Puszi:
Cylise
Megjegyzés küldése